LYUK A SAJTBAN

Az első egész napunkat keleti kényelemben töltöttük a strandon, béreltünk napozóágyakat, meg napernyőt. Tényleg nem volt drága, mindössze öt euró, de ez mégsem a mi világunk. Túl közel vannak egymáshoz az emberek. Még így, előszezonban is idővel teljesen feltöltődtek a sorok. Mire visszajöttünk a fürdésből, egy hatalmas fekete-fehér kutya beásta magát a mi megvásárolt árnyékunkba,… Tovább »

Elérkezett ez is, az utazás napja! Hát nem sokat aludtam az éjjel. Az izgatottságtól sehogy se sikerült álomba szenderülnöm. Amikor mégis leragadt a szemem, arra riadtam, hogy a friss szúnyogcsípések nagyon viszketnek a karomon. Kikecmeregtem a fürdőszobába, bekentem a kis dudorokat teafa-olajjal, és már majdnem elaludtam, amikor megszólalt Szabolcs telefonja. Hirtelen azt hittem, már az… Tovább »

Már csak kettőt kell aludni! Vettem két új bőröndöt. Gondoltam, az eladónak van némi információja az utazótáskák súlyáról, mert ez lehet fontos adat – mint most nekem – de fogalma sem volt. Azért tett egy kísérletet, megemelte, majd bizonytalanul kijelentette: Tíz kiló… Szerencsére nem annyi, csak három. Így is tizenhét kilóra csökkent a rakodási keret…. Tovább »

Olyan izgatott várakozás tölt el, mint egész kicsi gyerekként, amikor valami ajándékra vártam. Már csak hatot kell aludni, és utazunk. Krétára. Repülővel. Életemben először. Nem félek a repüléstől, de olyan izgalmas, az a sok előkészület, becsekkolás, meg a csomagok leadása, sőt azt még meg is mérik. Fogalmam sincs, milyen nehéz poggyásszal szoktam utazni. Szerencsére, nem… Tovább »

Pont ma egy éve, hogy megműtöttek mellrákkal. És most itt vagyok teljesen egészségesen, mintha a tavaly év végi események: a rák diagnózis, CT, mindenféle vizsgálatok a műtét előtt, találkozás a sebésszel, meg sem történtek volna. Pedig akkor megéltem, hogy a koccintás közben elrebegett “Egészségedre!” kívánság hirtelen tartalommal töltődött meg, és az nagyon rossz volt. Akkor… Tovább »

Szubjektív meglátásom szerint kétféle ember létezek: aki szeret, és tud is eladni, és aki nem. Én a nagyon nem kategóriába tartozom. Valamikor próbálkoztam az MLM-mel, és szépen beavattak, hogy a jövedelem egy része a katalógusár és az én beszerzési áram közötti különbségből adódik. Hát én a barátaimnak csakis a beszerzési áron adtam tovább a terméket,… Tovább »

Összeállítottam a neten a rendelést. Szállítási cím: a szokásos, enter, végösszeg: tizenkétezer, OK. Mi ez a mínusz tizenegyezer valamennyi? Olyan hirtelen villant fel, de persze már ezt is lerendbeneztem gyorsan, automatikusan. Valamelyik csekket elfelejtettem befizetni? Nem néztem meg az elején a hitelkeret összegét, de mindig ügyelek a tartozásokra, még a naptárba is beírogatom a fizetési… Tovább »

Ismeritek azt az érzést, amikor egy nagyon jó könyv végére értek, és egyszer csak nincs tovább? Az életem eddig két szálon futott, az egyik szál a megszokott hétköznapok: munka, háztartás; a másik, a jobbik, amelynek most vége szakadt: Galippal Isztambul girbegurba utcáin csavargok, és az élet értelmén gondolkozom. Tegnap még bevillant, hogy nem kéne teljes… Tovább »

A legfontosabb teendőim közé soroltam egy hintaágy beszerzését, amikor családi házba költöztünk. A szüleimnél is volt ilyen kellemes kényelmi funkciót betöltő bútordarab. Nagyon szerettünk rajta ringatózni, de pár év alatt tönkrement. Ebből okulva úgy kezdtem hozzá a vásárláshoz, hogy olyant biztos nem veszek, amelynek csak egy fém keretre húzott vászon az ülőkéje. Nagy lendülettel vetettem… Tovább »

Nem erősségem a tájékozódás. Bármikor képes vagyok elveszni Szabadkán is. Elég, ha elvisznek egy ismeretlen környékre, és onnan egyedül kell hazajönnöm. Ezért nem örültem a meghívásnak, amikor kiderült, hogy a kolléganőm a kisfia első születésnapját egy nagyon felkapott, városon kívüli vendéglőben tartja, ahol még sose jártam. Elékezett a nagy nap. A kis autómba bepakoltam az… Tovább »