LYUK A SAJTBAN

Hétvégéken, ünnepek előtt  kilométeres sorokban kígyóznak az Audik és BMW-k a röszkei határátkelőn. A vendégmunkások példát mutatnak, hogy mennyire megéri nyugaton dolgozni. Az osztrák, német és svájci rendszámú autókban törökök és szerbek feszítenek büszkén. Németországban járva meglepődtem, hogy a hatsávos autópályákon bizony repesztenek más autók is, kis Renaultok, Opelok, Fordok. Jó állapotú, aránylag új autók, de… Tovább »

Rettenetesen zavar, hogy az előszoba mindig tele van cipőkkel. Mindenkinek egy kinti papucs, egy benti, egy-két pár éppen nagyon használatban lévő cipő, ottfelejtett sportcipő, “ki tudja mikor lehet rá szükség” lábbelik… Sírhatnékom támad, amikor belépek az ajtón, és meglátom ezt a rendetlenséget. Pedig az egész jobb oldali falat egy beépített szekrény foglalja el, de ki… Tovább »

Márciusban költöztünk ki a városból a 9 km-re fekvő faluba. Azóta nem tudok betelni a csodával, hogy udvarunk van, ahova rózsákat ültethetek, paradicsomot, cukkinit, málnát  szedhetek a saját bokraimról, figyelhetem az évszakok változását. Az egyik legborzasztóbb felismerésem az volt a panelrengetegben, amikor rájöttem, hogy észre se vettem a tavaszt! Nem volt virágözön, ami az újraéledő… Tovább »

Kiskamaszként tanultam meg kötni, és az iskolás éveimet végigkísérte ez a hobbi. Télen vastag pulóvert, nyáron rövid ujjú felsőt kötöttem. Még el sem készült az egyik, már vettem a fonalat, és terveztem a következőt, ötletből sose volt hiány. Komoly felnőtt éveimben aztán leálltam. Drága volt a fonál, nem igazán kellett a nagyon meleg holmi, olcsóbb… Tovább »

Az idei már a harmadik alkalom, hogy halottak napján a szüleim sírjához kell menni. Lassan már nem is lesz megrendítőbb, mint a szokásos temetőlátogatások azelőtt, amikor ők még éltek… Mióta férjhez mentem, nagyjából 50 km távolság és egy határ választott el minket, de a mamával naponta telefonos kapcsolatban voltunk,  és a telepátiát olyan szintre fejlesztettük,… Tovább »