LYUK A SAJTBAN

Ismeritek azt az érzést, amikor egy nagyon jó könyv végére értek, és egyszer csak nincs tovább? Az életem eddig két szálon futott, az egyik szál a megszokott hétköznapok: munka, háztartás; a másik, a jobbik, amelynek most vége szakadt: Galippal Isztambul girbegurba utcáin csavargok, és az élet értelmén gondolkozom. Tegnap még bevillant, hogy nem kéne teljes… Tovább »

A legfontosabb teendőim közé soroltam egy hintaágy beszerzését, amikor családi házba költöztünk. A szüleimnél is volt ilyen kellemes kényelmi funkciót betöltő bútordarab. Nagyon szerettünk rajta ringatózni, de pár év alatt tönkrement. Ebből okulva úgy kezdtem hozzá a vásárláshoz, hogy olyant biztos nem veszek, amelynek csak egy fém keretre húzott vászon az ülőkéje. Nagy lendülettel vetettem… Tovább »

Nem erősségem a tájékozódás. Bármikor képes vagyok elveszni Szabadkán is. Elég, ha elvisznek egy ismeretlen környékre, és onnan egyedül kell hazajönnöm. Ezért nem örültem a meghívásnak, amikor kiderült, hogy a kolléganőm a kisfia első születésnapját egy nagyon felkapott, városon kívüli vendéglőben tartja, ahol még sose jártam. Elékezett a nagy nap. A kis autómba bepakoltam az… Tovább »

Rózsi néni ebben a tikkasztó hőségben is minden másnap eljár meglátogatni a fiát a deszki szanatóriumba. Pedig nincs közvetlen buszjárat, Szegeden át kell szállnia, mégse tudja senki megállítani. Már a decemberi dermesztő hidegekben is megtette ezt az utat. Karácsonykor reménykedni is alig mert, hogy sikerül megmenteni a fiát, de húsvét környékén azt hitte, hamarosan véget… Tovább »

A héten volt a születésnapom, a negyvennyolcadik. A neten olvastam valahol, hogy ezekben a napokban sűrűbben érkezik az ünnepeltre az égi áldás. Hát én ezt még soha nem tapasztaltam! Az egyik legszerencsétlenebb szülinapomon eltört az egyik fogam. Több éven át próbálkoztam, hogy tudomást se veszek a nagy napról, de ha éppen a születésnapomon dolgoztam, akkor… Tovább »

Sötét, hideg decemberi este volt, de egyetlen vágyam, hogy a telekocsi hazavigyen Szegedre, hamarosan teljesülni látszott. Meg is jelent az ismerős furgon, üdvözöltem a vezetőt, és beültem a járműbe, hogy ott várjam meg, amíg megérkeznek a többiek. Sorra jöttek, és töltődtek fel az üres helyek, és akkor kiderült, hogy valami gubanc van: több az utas,… Tovább »

Nyári reggel a piacon. Mindenfelé halmokban áll az őszibarack, dinnye, kis dobozkákban a szeder, áfonya, málna, de a vásárlók kosarában a leggyakoribb a sárgabarack. Gyönyörű, enyhén pirosba hajló, hamvas gömböcskék. Milyen ízletes lekvár, befőtt készül majd belőlük! A palacsintázó pultjánál egy nő kortyolgatja a kávéját. Nincs nála semmilyen csomag. Ismerheti a tulajdonos, aki a tűzhely… Tovább »

Iza és Ura, a két jelenkori rabszolga, akiket manapság alkalmazottaknak hívnak, évekig dolgozott egy cégnél (az ültetvények modern megfelelője), és boldogan éltek fizetéstől fizetésig, vagyis elsejétől elsejéig.  Boldogságuk abból fakadt, hogy amikor pénzhez jutottak, kifizették a számlákat, letudták a hitelek részleteit és az élelmiszereken kívül tudtak venni néhány luxuscikket; cipőt a gyereknek meg pár ruhadarabot… Tovább »

Egész kicsi gyerekként nagyon féltem a víztől. Lehetett az tó vagy medence, én sikítottam, ha csak a közelébe értem. Többnyire apa kapott a karjába, és lépdelt velem a vízben, miközben biztatott: Látod, a te fejed magasabban van, mint az enyém? Amikor odáig érünk, hogy az én számat eléri a víz, te még mindig kiemelkedsz belőle…. Tovább »

Kati üldögélt a teraszon a hintaágyon. Átrágta magát több száz kérdésen, amelyeket majd az ügyfeleinek is fel kell tennie, ha végre sikeresen levizsgázik. “Mivel szeretne foglalkozni?” Mivel is? Tíz éve a Nők Lapjában megtalálta magának a női újságírás tanfolyamot. Szorgalmasan körmölte a házi feladatokat, mindent beadott időre. Hetente utazott vonattal Pestre, és úgy érezte, most… Tovább »